Hules Béla életrajz

 

"Polgár vagyok, és európai, 
és keresztény, pontosan úgy, mint ember."

(Töredék Egérpillanat 74.o.)

 

"...cseh-német származék vagyok,
dunántúli katolikus kispolgárivadék..."

(Kiskarácsony, nagykarácsony Egérpillanat 55.o.)

 

Született: 1926. november 29., Zalabér

Elhunyt: 2002. március 7. (75 évesen), Tinnye

Állampolgársága, nemzetisége: magyar

Foglalkozása: író, költő, filozófus, eszperantista, egyetemi tanár

 

HB tabla

 

1926. 11. 29-én született Zalabérben, és itt él 1938-ig. 1938-1944-ig Zalaegerszegen lakik, itt végzi középiskoláit a Deák Ferenc Gimnáziumban. 1944-1958-ig Nagykanizsán él. 1945. Február 4-én leventeként Ausztriába viszik, ahonnan május végén kerül haza. A VIII. osztály anyagából póttanfolyamot végez a nagykanizsai Piarista Gimnáziumban és az érettségi vizsgát Székesfehérvárott a Cisztercita rendház Szt. István Gimnáziumában 1945. 09. 15-én teszi le.

1945-46-ig Pécsett az Orvostudományi Egyetemen tanul, 1946-51-ig a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen. Latin-magyar-filozófia szakra iratkozik be. Miután ezt a szakcsoportosítást megszüntették latin-magyar szakon szerez középiskolai tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen.

1951-58-ig latint tanít Nagykanizsán. Közben 1957 szeptemberétől 58 januárjáig lecsukják „56-os ellenforradalmi tevékenységéért.”

1958 nyarán Budapestre költözik, itt a Művészettörténeti Dokumentációs Központ szerződéses tudományos kutatója 1961 végéig. Ezután szabadúszó: fordít, alkalmi munkákat vállal. Bekapcsolódik az irodalmi életbe.

1964-ben Pécsre költözik, Mohácson a Park u-i Iskolában magyart tanít 1967-ig. Ezután eszperantót oktat szerződéses nyelvoktatóként különböző szinteken, többek között 68-69-ig a Pécsi Tanárképző Főiskolán.

1976-tól jelennek meg versei és eszperantó fordításai folyóiratokban.

1969-79-ig a Pécsi Vízműveknél gépkezelő. Mellette sokat ír: verseket, esszéket; eszperantót fordít.

1979-ben visszaköltözik Budapestre. A Magyar Eszperantó Szövetségben dolgozik, majd az Országos Széchenyi Könyvtárban. 1980-ban Európa díjat kap. 1982-től jelennek meg munkái: Katoj kaj cevaloj (versek, 1982), Magányos iniciálé (versek, 1985), Egér-pillanat (versek, 1996), Jó és rossz (1999), Az Emberi Lényeg és a Lelketlen Gép - avagy melyik lábunkra álljunk? (2000), aki A-t mond, mondjon B-t is (versek, 2001).

2001-ben Tinnyére költözik.

2002. 03. 07-én meghal.

Három házasságából 5 gyermeke van.